A holl� (ford�totta: Babits Mih�ly) Egyszer -- �nt �jf�l k�zelgett - b�biskoltam elfelejtett Tudom�nyok furcsa k�nyv�n, ellankadva terhesen, Fejem cs�gge... egyre jobban... s im egyszerre ajt�m roppan, Mintha egy k�z f�lve koppan -- dobban ajt�m cs�ndesen. S sz�ltam: "�ji vend�g toppan k�sz�b�mre cs�ndesen: -- Az lehet, m�s semmisem." Ah, j�l eml�kszem val�ban! T�l volt, b�s december h�ban, Szellem�t a sz�n huny�ban f�ldre h�mz� v�resen. Lassan ny�lt az �ji �ra; k�nyvem nem ny�jtott a b�ra Enyh�l�st, �h holt Len�ra, �rted, �gi kedvesem, Kit a mennyekben Len�ra n�ven h�vnak, kedvesem, -- Itt lenn nincs m�r neve sem. S b�bor k�rpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen; F�j�, v�j�, sohsem ismert f�lt�s k�nj�t �rezem. S m�g szivem dobbanva retten, mind ism�tlem �nfeledten: "�ji v�ndor v�r ijedten ajt�m elott, azt hiszem -- K�sett vend�g k�r ijedten bebocs�t�st, azt hiszem: -- Az lehet, m�s semmisem." Most kicsit magamhoz t�rv�n nem haboztam, �gy besz�lv�n: "J� uram, vagy dr�ga h�lgyem, ne akadjon fenn ezen: T�ny hogy kiss� szunditottam, �s �n olyan halkan koppan: S amint k�nny� l�pte dobban -- koppan ott k�nn cs�ndesen, Szinte k�pzeletnek v�ln�m" -- s ajt�t t�rtam cs�ndesen: -- K�nn az �j, m�s semmisem. Hosszan n�ztem ott az �jbe b�mulva, k�tkedve, f�lve, �lmodva amilyent nem mert m�g �lmodni senkisem; De a cs�ndess�g t�retlen, s a hom�ly nem ad jelet, nem Hangzik m�s sz�, mint egyetlen n�v: "Len�ra!" -- kedvesem Neve, melyet �n rebegtem, s visszany�gte �desen A visszhang -- m�s semmisem. Visszamenve a szob�ba -- lelkem �g, a fejem k�ba -- �jra koppan�st hallottam, m�r nem is oly cs�ndesen. "Valamitol bizony�ra megz�rrent az ablak z�ra: R� kell j�nn�m az ok�ra, nosza - mondtam -- meglesem! Nyughass, sz�vem, pillanatra, m�g e rejt�lyt meglesem: -- Csak a sz�l, m�s semmisem..." S sz�tt�rva a r�csos t�bl�t, �me, furcs�n verve sz�rny�t Egy nagy oskort-l�tott Holl� sz�llt be rajta peckesen. R�m se biccent, meg se h�kkent, csak j�tt, mint egy idecs�ppent �r vagy h�lgy: ajt�mra r�ppent s megtelep�lt odafenn -- Ott egy v�n Pallas-szobor volt, a mad�r meg�lt ezen, �lt, csak �lt -- �s semmisem. Akkor b�natom mosolyra csalta furcsa �ben tolla, Ahogy ott morc m�lt�s�ggal �lt nagy �nnep�lyesen. "B�r megt�pve, zord k�borl�" -- sz�ltam -- "te se vagy utols�, �ji partok k�ldte Holl�: �r-neved hadd k�rdezem: Hogy h�vnak, ha ott lenn r�pk�dsz a pl�t�i b�s vizen?" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem." N�ztem a sz�rnyas bolondot, hogy egy sz�t ily j�l kimondott S v�laszolt szavamra -- b�rha nem is t�l �rtelmesen: Meg kell adni, ilyet �lo m�g nem �rt, hogy egy besz�lo Mad�r ajtaja f�l� jo s r�telepszik k�nyesen -- Ajt� f�l�tt egy szoborra r�telepszik peckesen, -- �s a neve: "Sohasem"! De a Holl� f�nn a szobron csak ez egy sz�t mondta folyton, Mintha abba volna lelke bele�ntve teljesen. M�sk�pp csor�t nem nyitotta s sz�rnyait sem mozditotta; S ny�gtem: "Hozz�m senkisem h�, m�g szivem rem�nye sem, Majd csak elhagy e mad�r is -- nem lesz reggel nyoma sem!" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem." Megd�bbentem, hogy tal�l az els�rt sz�ra ez a v�lasz: "Persze" -- mondtam -- "ennyi ennek kincse t�ra �sszesen; T�n egy r�gi b�s gazd�ja oktat�, kit sors visz�lya D�lt �s mart, m�g s�r� sz�ja erre j�rt r�, m�sra sem -- Holt rem�nyek gy�szdal�hoz nincs is jobb r�m semmisem, -- Mint hogy: 'Soha -- sohasem'." De a b�lcs mad�r mosolyra csalta m�la lelkem ujra �s egy zs�lly�t g�rd�tettem szembe, hogy majd ott lesem; S b�rsony�ba bes�ppedve k�pzeletet k�pzeletre Halmoztam: hogy hol szerezte �s m�rt ism�tli v�szesen -- Ez a balj�s v�n vad holl� m�rt ism�tli r�mesen Ezt a sz�t, hogy: "Sohasem." Ezen tunodtem magamban, noha egy betut se mondtam A mad�rhoz -- s m�r szivembe f�rt a k�t f�m-�l� szem... �h ha titk�t eltal�ln�m! S �gy fejem ledolt a p�rn�n, Melynek b�rsony�ra l�mp�m f�nye hullott k�kesen, Violasz�n b�rsony�ra, melyen �h! m�r kedvesem Nem pihen meg sohasem. Most, �gy tetszett, langy szello kel s lengve titkos f�st�lokkel Angyalt�nc a sz�nyeg bolyh�t csiklandozta k�jesen: "B�s sz�v!" -- ny�gtem -- "�gi vend�g sz�llt le hozz�d l�m a szent �g Angyalokkal k�ld nepenth�t elfeledni kedvesem: Idd, �h idd e h�s nepenth�t �s feledd el kedvesem!" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem." "J�s!" -- h�r�gtem -- "v�laszt k�rek! j�s, mad�r vagy gonosz l�lek! -- S�t�n k�ld�tt vagy vihar vert hozz�m, �n nem keresem, Ki b�szk�n, b�r megt�p�zva, �rkezt�l e puszta h�zba, Hol r�mek d�lnak csat�zva -- mondd meg n�kem kegyesen: Van-e balzsam Gile�dban? Megenyh�l-e zord sebem?" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem." "J�s!" -- h�r�gtem -- "v�laszt k�rek! J�s, mad�r vagy gonosz l�lek! Hiszen egy �gbolt borul r�nk s egy Urunk van odafenn: Mondd meg, v�r-e m�g e b�ra messze mennyben �des �ra, V�r-e majd a szent Len�ra �lel�se odafenn? Kit az angyalok Len�ra n�ven h�vnak odafenn?" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem." "Legyen h�t e sz�d utols�!" - sz�ktem f�l -- "s�t�n vagy holl�! Menj, r�pk�dj az �jviharban, a plut�i b�s v�zen! Itt ne hagyd egy �rva tollad, nehogy arr�l r�gondoljak, Mit hazudt�l e szobornak v�ll�n �lve peckesen! T�pd ki csor�det sz�vemb�l s hagyj magam, m�g elveszem!" -- Sz�lt a Holl�: "Sohasem!" �s a sz�rnya meg se lend�l, �s csak fent �l, �s csak fent �l, Fent ajt�m f�l�tt a Pallas s�padt szobr�n, cs�ndesen. �lmod� r�mhez hasonl� szemmel �l a sz�rny� Holl�, M�g a l�mpaf�ny eloml� �rny�t veti r�mesen S lelkem e padl�mon ring� �rnyba fullad cs�ndesen: Nem szabadul -- sohasem.